Több mint tíz éve találkoztam először japán füstölőkkel. Az első ilyen illat a Nippon Kodo Ka Fuh Aqua volt. Már a doboz kibontásakor éreztem, hogy valami másfajta, finomabb világ következik, mint amit a korábbi füstölőknél megszoktam. Amikor meggyújtottam, szinte nem is volt füst, mégis jelen volt az illat. Először furcsa volt, hogy nincs bambuszpálca, így a megszokott tartómba nem is illett. Szerencsére a dobozban volt egy apró porcelántartó, amit egy kávéscsészébe tettem, és így kezdtem el használni. Nem sokkal később egy japán füstölők használatában jártas ismerősöm azt javasolta, hogy gyűjtsem össze a hamut, mert később abba is bele lehet szúrni a pálcikát. Kicsit kétkedtem, mert a korábbi füstölők hamujának kellemetlen szaga volt, ha sokáig állt. Az Aquánál és később más japán füstölőknél azonban ez nem így volt. A hamu világos maradt, nem volt zavaró szaga. Ez az apróság még inkább megerősítette bennem az érzést, hogy itt egy másik füstölőkultúrával találkoztam. Számomra ezzel kezdődött az út. Egy egyszerű illattal, ami észrevétlenül nyitott ajtót egy sokkal tágabb világ felé. Innen indul a Kō Dayori. 

A következő részben arról mesélek, miért nincs bambuszmag a japán füstölőkben, és ez mit változtat az élményen.